A kastély, mint az uradalom központja, alapításától kezdve a község főutcájának - jelenleg Mátyás király utca - kezdő, uralkodó épülete volt, amelyet csak kiemelt a környékét övező park és uradalmi épületek koszorúja.

A HistoriaDomus - plébánia története - egykori adatai szerint a töröktől való felszabadulás utáni - XVIII. sz. eleje - első mozsgói birtokos Sárközy János volt. Feljegyzések szerint nagy kártyás lévén, 60.000.- Ft. tartozása fejében 1750-ben Mozsgót kénytelen volt átadni a bécsi udvarnál nagy kegyben lévő Batthyány Károly grófnak.

Az 1848-as szabadságharc elbukása után a mozsgói uradalom akkori résztulajdonosa Batthyány Kázmér is fej- és jószágvesztésre ítéltetett. Angliában élő testvére Batthyány Gusztáv, mint résztulajdonos a mozsgói birtokot - tekintettel a bécsi Biedermann bankár családnál lévő nagy összegű kölcsönökre - eladásra ajánlotta fel.

1850-ben a mozsgói kastélyban Biedermann Simon volt az úr. A nagy vagyonú, jeles gazdálkodói érzékű új tulajdonos - a birtokból hamarosan mintagazdaságot teremtett. Fia, Biedermann Ottó - akkor már pápai lovag - feleségül véve a horvátországi daruvári Tüköry - vagyon egyik örökösét, a régi urasági kúriára is kimondta a lebontást.

Az első Biedermann kastély 1896-ban épülhetett Lechner Ödön tervei alapján. 1917-ben tűzvészben a kastély leégett, majd a lechneri tervek alapján teljes egészében helyreállították. A helyreállítás azonban csak részleges volt, amennyiben a belsőnek mintegy egyharmadát nem készítették el.

1945 után községi művelődési intézményként, kollégiumként működött, 1950-től traktorvezető-képzőként működött. 1960-tól szociális otthonként működik.

A mai kastély helyén a XVIII. században nagyméretű úrilak állott. A hatalmas vagyonú Batthyányak kezére jutott az 1700-as évek közepén. A fejedelmi uradalom - Mozsgó egyik központja lévén - a család rangját is méltán képviselte. A Batthyányak mozsgói birtokrészét 1850-ben a dúsgazdag bécsi Biedermann Simon bankár vásárolta meg. A nagyvagyonú új tulajdonos kiváló gazdálkodói érzékkel mintagazdaságot teremtett. Fia, Biedermann Ottó, elnyerte a pápai lovag címet, így a család innentől viselte a “lovag Biedermann” nevet. Biedermann Ottó házassági kapcsolatba lépett a dauvári

Tüköry vagyon egyik örökösével. Mivel igényeinek a régi földszintes úrilak nem felelt meg, lebontották. 1896-ban a régi épület alapjainak és pincéjének részleges felhasználásával új kastélyt építtetett. A kastély tervezője Lechner Ödön volt. 1918. január 21-én a kastély leégett. A tűz utáni újjáépítés ismét az ő tervei alapján valósult meg. A helyreállítást Sándy Gyula és Szepesy Sándor építészek közreműködésével

végezték el. Ez az újjáépítés az épület külső falazatát a jellegzetes lechneri ornamentikával, Zsolnay-féle díszcserepekkel, tetődíszekkel együtt, teljes egészében helyreállította. A földbirtokos család 1945-ig itt lakott. Az államosítás miatt a kastély különböző célokat szolgált: kultúrotthon, traktoriskola.

 

Park, amely a XVIII. századi Batthyány-féle első rendezés szerint ősfáival, természetes területi domborzati kialakításával, a parkon átfolyó SOVICZA-patak megduzzasztásával készített dísztavával a Biedermann-családnak díszparkjaként került kialakításra. A kastély 1896-ban történt megépítése új park kialakítását tette szükségessé.

A parknak kedves dísze - még mai hiányos állapotában is, - a már említett SOVICZA-patak által alkotott Dísz-tó. A park újjáépítésekor a tervező a tó közepére hangulatos szigetet épített, nyugati oldalán szépen ívelt Japán híddal A tó oldalait az omlástól való védelem céljából kitéglázták. A tó keleti oldalát a kastély felé emelkedő tereppel díszlépcső tagolással tették változatossá. (Zselici Sansouc).

A lépcsőzet végén a part a víz fölé - napozó, illetve fejesugráshoz alkalmas padló emelvényt és lépcsőlejáratot építettek. A napozóval szemben a sziget partja mellett oszlopokon álló hattyúház volt a tó hattyúi számára. A tó északi partjáról a vízbe vert tölgygerendákra épült fürdőház nyúlt be öltöző- vetkőző-helyiségekkel, tornáccal és csónakkikötővel. 

A sziget partjairól hatalmassá nőtt szomorúfüzek fürösztötték ágaikat a tóban. Úgy a fürdőház, mint a sziget közepén álló uzsonnázó gomba náddal fedetten védett az égető naptól. A tó építményeit sajnos a traktoros-vezető képzésben részesülők szétbontották. A környező park ősfáival és az 1896-ban telepített új díszfákkal, gesztenyefasorával, díszcserjékkel, kilátókioszkjával messze környék híres szépségű parkja volt.

A park kiépítése már 1896 előtt megkezdődött. A Batthyány család ősfákkal telepítette be, és a patak megduzzasztásával dísztavat építtetett. Az újjáépült kastély köré a Biedermann család új parkot alakított ki. A park legszebb dísze a még ma is a patak által táplált tó. A park 1896-os újjáépítésekor a tervező a tó közepére hangulatos szigetet tervezett, nyugati oldalán szépen ívelt japán híddal. A tó oldalait az omlástól való védelem céljából kitéglázták. A tó északi partjáról a vízbe vert tölgygerendákra épült fürdőház nyúlt be tornáccal és csónakkikötővel. A sziget közepén náddal fedett uzsonnázó védett az égető naptól. A sziget partja mellett oszlopokon álló hattyúház volt. A kastély felé díszlépcsőt építettek. A tó építményeit az 50-es években szétbontották. 1974. január 1-től természetvédelmi terület rangsorolást nyert. Napjainkban a fái elöregedtek, veszélyessé váltak, ezért folyamatosan ritkítják.