Temető

A Jedinkai szőlőhegyre vezető út mindkét oldalán temető található. A ma használatos sírkert volt a falu első temetője, a XVIII. század közepén nyitották meg. Kiss Tamás feleségét 1763-ban helyezték ide elsőként örök nyugalomra.

Az évszázados használata folytán a temetkezési helyek elfogytak, helyette új területet jelöltek ki. Az új sírkertet a XIX. század közepén avatták fel, amit a manapság „régi temetőként” emlegetünk. A síremlékeken ugyan az idő vasfoga nyomott hagyott, de az öreg kövek Mozsgó múltjáról

mesélnek:

Mozsgó község első körjegyzője Lejthényi Kálmán (1850-1921)
Gráf Márton, az első igazgató, kántortanító (1842-1906)
Topol Pál esperes plébános (1826-1888)
Hirling Nándor plébános (1858-1926)
Borsos István nyugalmazott erdőmester (1831-1901)
Gyurasi Gyuris Pál nyugalmazott jószágfelügyelő (1823-1889)

A mozsgói és a szentegáti sírkápolnából is ide helyezték el a Biedermann család sírjait:

Szentegáti ág – turonyi Báró Bidermann Rezső, Báró Biedermann Rezsőné, báró Biedermann Elek

Mozsgói ág – turonyi Biedermann Ottó, Tüköry Margit, Tüköry Antal, Kada Sándor Szentpéteri Kada Alajos és felesége Biedermann Margit hamvait eredetileg is a temetőbe helyezték örök nyugalomba.

Az 1930-as évek elejére ebben a temetőben is elfogytak a sírhelyek. Az akkori képviselő-testület a mai is használatban lévő temetőt jelölte ki. A még épen maradt síremlékeket elárverezték. Egyetlen vaskereszt maradt meg belőle, mely Czapf Godofréd plébános emlékét őrzi. Az első halott az új temetkezési helyen Bauer János, aki 1932. május 13-án, 76 éves korában hunyt el.

Temetőgondnokként az volt a kívánsága, hogy az „új” sírkertben helyezzék örök nyugalomra.