Kakasütés

A kakasütés ma is élő népszokás. Napjainkban míves kerámiakakas a „főszereplő”. A Mozsgói Kakasfesztivál nemcsak a településen élők számára teszi lehetővé ezt a társadalmi szokás továbbörökítését a felnövekvő generáció számára, hanem a népes idelátogató közönség életébe is beépül ez az érték. Ezt elismerve a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Kulturális Bizottsága 2011. évben a mozsgói kakasütés örökség-elemet Baranya Szellemi Kulturális Örökség részévé fogadta.

 

 

A kakasütés Mozsgón, ősi, hagyományos népszokás. Régen húsvét másnapján, tavaszünnepi játék volt. A falu legényei összeálltak, s megvették a falu legszebb kakasát, majd húsvét első napján délidőben végigjárták a házakat és köszöntőt mondtak, melynek során meghívták a ház gazdáit a holnapi „létánia után a kokasütésre”, valamint pénzt gyűjtöttek, melyből megvették a falu legszebb kakasát. Számba jött a taraj élénk pirossága, a tollazat mély rozsdavörössége s a farok tollak ívesen hajló, mélyzöldkékes ezüst zománcú ragyogása. Az érces hang, erős sarkantyú s maga a deli, izmos nagyság.

Húsvét hétfőn délelőtt az ifjúság megbízott tagjai rendbe tették a templomtér kakasütésre kijelölt területét, megásták a 40x40x40 cm-es gödröt, kijelölték a 10 m átmérőjű kör szélét. Délután a falu apraja-nagyja ott szorongott a kakasütés színhelyén. A papírszalaggal feldíszített kakast úgy beásták az elkészített gödörbe, hogy csak a  feje állt ki a nyakával. A játékvezető legény „eladó a kakas!” felhívással ütésre toborozta a legényeket. A jelentkező a pénzgyűjtő kalapjába bedobta a megállapított összeget.

 

A két felelős bíró a jelentkezőknek szorosan bekötötte a szemét, kezébe adta a cséphadarót és jól megforgatta. Az eleresztett legény a körben forgott és a közönség bekiabálására próbálta ütni a kakast: Üss!...Üss! Ne üss!...Ne üss!...Rám hallgass! Ne üss!... Ütni csak egyszer volt szabad. A kakas fejét eltaláló legény diadalmasan emelte magasra a zsákmányt. Ő volt a nap, az év hőse, az esti bál első legénye. A nyertes legény – ha volt szőlőjük – húsvét keddjén meghívta barátait, s a nyeremény pörköltként került az asztalra.

A harmincas években a népszokás ily módon való gyakorlását betiltották, az élő kakas helyett lyukas fenekű fazekat ütöttek a legények, majd később üres virágcserepet. A játék a negyvenes években szünetelt, majd 1948-ban Lengyeltóti János javaslatára az Almásmenti juniális keretében a játékot hagyományteremtő céllal felújították.